A Váljék arannyá történet
Édesanyám karádi születésű. A somogyi falu híres népművészetéről.
Anyai nagymamám is bedolgozott a Hangya szövetkezetbe, ahol lakástextíliákat hímeztek. Tautner Ilona a 30-as években, a gazdasági válság idején segített a falu asszonyainak keresethez jutni a kézimunkázással. Összegyűjtötte a férfi ingek fehérhímzéseit, és átdolgozta párnákra, terítőkre, asztalkendőkre, de már színes fonallal készítve.
Nagyanyi gyönyörűen hímzett, elismerő oklevelet is kapott érte. Édesanyám emlékei szerint ő hímzett először aranysárga fonallal. Annyira megtetszett neki, hogy mikor kifogyott a szatócsboltban ez a szín, írt a gyártónak, hogy küldjenek neki még.
Később néhány darabot a három lányának is hímzett stafirungként, vagyis hozományként. Az egyik arannyal hímzett terítőt én örököltem, ahogy a kézimunkázás szeretetét is. A család nő tagjai közül egyedül én hímezgetek kevéske szabadidőmben. Pihentet, megnyugtat, segít rendezni a gondolataimat, egyúttal átjár az alkotás öröme. Ezért is olyan fontos számomra a néptánc mellett a kézműves tevékenységnek, a tárgyalkotó népművészetnek is a továbbéltetése nagyvárosi környezetben.
Mikor belefogtam a pályázat tervezésébe, kezembe akadt a terítő. Harmadik nagy hobbimnak élve lefotóztam és rátettem a plakátokra, oklevelekre. Ebből születhetett meg a pályázat szlogenje is:
Váljék arannyá a kezed alatt!
Ahogy annak idején nagymamám és a karádi asszonyok keze alatt...
Zákányi Melinda, egyesületünk vezetője, a Váljék arannyá pályázat ötletgazdája
#valjekarannya #himzes #nepmuveszet #kezmuve
vissza a kiíráshoz
- Nincsenek hozzászólások.