A virágvasárnapi zöldágazásunk következő éneke a lenezés. 

Részlet Zákányi Béláné sz. Deutsch Mária 1966-os karádi gyűjtéséből: 

A régi embereknél az volt a szokás, hogy hamvazó szerdán kisúrolták az edényeket, és a nagyböjt alatt zsírosat nem főztek. Mulatozni sem volt szabad, azonban a fiatalok nem bírták azt a hosszú időt szórakozás nélkül. Ezért a lányok délután karikázni szoktak.

Így mondta ezt el özv. Kreka Jánosné:

"Mikor lányok vótunk, olyan 16-17 évesek, csoprozni, vagyis karikázni szoktunk. Engem bíztak meg azzal, hogy hun csoprozzunk. Hát a k….a uccaiaknak i s megmontam hova gyüjjenek, a kiső uccaiaknak is. Mikor három-négy ucca öccsecsoporozott, azt montam:

- Nahát most lányok asztán elmenyünk lenezni. – Összefogóztunk sorjába, mind a vadludak. Egymás kezét foktuk és elkeztük éneküni:

Elvetettem a lenemet feléből.
Haj a lenem, sárga lenem majd megaranyzik.
…

Mikor egy térre értünk, összefogósztunk és futottunk körbe. Aki az uccán vót, azt mind kidanutuk."

 

Az ének szövege a len feldolgozásának különböző mozzanatait sorolja föl.

 

 

A kotta Vikár László 1952-56-os gyűjtéséből,
a hanganyag Dávid Gyula és Kodály Zoltán 1938-as gyűjtéséből való.

#karikazo #lenezes #Suholo